Mi a stressz?

Az emberek többsége még a stressz fogalmával sincs tökéletesen tisztában vagy pontosabban fogalmazva azt hiszi, hogy tudja mi az a stressz és sokszor mégsem…És olyan emberek is vannak, akik azt hiszik, hogy van stressz- mentes élet, pedig nincs, a titok a stressz kezelésében rejlik.

Lássuk egy pillanat erejéig a stressz alapjait (Selye professzor kutatási eredményei alapján):

Stressz fogalma: a latin strictus (szoros) szóból származik, igénybevételt jelent. A szervezet nem specifikus reakciója minden olyan ingerre, amely kibillenti eredeti egyensúlyi állapotából, alkalmazkodásra kényszeríti.

A stressz kifejezést ma a legáltalánosabb értelemben használjuk: az ember és a környezete közötti kölcsönhatás folyamatában az újszerű, magatartási választ igénylő helyzeteket stresszhelyzetnek nevezhetjük. Szűkebb értelemben csak azok a helyzetek minősülnek stresszhelyzetnek, amelyeket aktivitással kontrollálhatatlannak, megoldhatatlannak minősítünk.

Selye professzor szerint a stressz nem feltétlenül ártalmas, csak meg kell különböztetni „jó” és „rossz” stresszt:

  • eustressz: jó stressz, erősítő hatású, megoldhatónak, leküzdhetőnek tűnik az adott helyzet.
  • distressz: rossz stressz, ártalmas, kellemetlen. Intenzíven fenyegető, egyensúlyvesztés, megjósolhatatlanság, befolyásolhatatlanság jellemzi.

A stressz teljes hiánya enerváltságot, túltengése pedig irracionális reakciókat, betegséget okozhat. Mint mindenben, itt is az egyensúlyon van a hangsúly.

Selye János nevéhez fűződik a stressz-koncepció leírása. Szerinte nem- specifikus károsító hatásokra a szervezet azonos módon, az általános szindrómával reagál. Ennek három szakasza:

  1. az alarm, vagy vészreakció
  2. az ellenállás fázisa
  3. majd a kimerülés állapota

Az első fázis nem csupán nem káros önmagában, hanem mind a fizikai, mind a pszichológiai fejlődés alapvető feltétele. Mint Selye János mondta, a stressz az élet sója. A mai világ egyik súlyos következményekkel járó jelensége, hogy a fiatalok többségében nem alakul ki eléggé a nehézségekkel való megbirkózás képessége, mert nincsenek kitéve elég kihívásnak, főleg fizikai értelemben. A stressz akkor válik kórossá, ha nem vagyunk képesek megbirkózni az újszerű, veszélyeztető helyzettel, illetve a krónikus stressz, a kimerülés fázisa egyértelműen károsító hatású. A kimerülés állapotának, a krónikus stressznek egyik legnyilvánvalóbb példája a segítő foglalkozásúak ún. kiégettsége, ami annak következtében alakul ki, ha az orvos az orvos- beteg találkozásokat frusztrációként éli meg. Nyilvánvaló, hogy az ilyen krónikus stressz állapot nemcsak súlyos pszichológiai, hanem élettani következményekkel is jár.

Forrás: Igloi Syversen Nora hormonegyensúly terapeuta (Norvégia)