Hormonegyensúly

  A női testet két alapvető hormon szabályozza:

  

Ösztrogén  tüszőhormon
 (provokáló hormon)  

 

Progeszteron sárgatest hormon
(ellensúlyozó hormon)

Ennek a két hormonnak a kapcsolata és igen kényes EGYENSÚLYA határozza meg a nőgyógyászati egészségét. Nem elegendő a hormontermelés tényének megállapítása, egymáshoz viszonyított arányuk a lényeges.
Ha ez a rendkívül fontos egyensúly felborul, szervezetünk azonnal jelzi, tüneteket produkál, ezek a bizonyos nőgyógyászati problémák, amelyekkel a nők igen nagy többsége megküzd napról napra és hónapról hónapra minden korosztályban.

Az ösztrogént a saját termelésűn kívül, több forrásból is be tudunk szerezni:

  1. Szintetikus ösztrogén tartalmú, mint pl. fogamzásgátló tablettákból
  2. Fito-és miko-ösztrogénekből (növényi ösztrogének, mint pl. szója)
  3. Xeno-ösztrogénekből, melyek olyan mesterséges vegyszerek, amelyek az emberi szervezetbe jutva képesek az ösztrogént mimikálni

Ezzel szemben progeszteronhoz csak úgy jutunk:

Ha a petefészkünk azt termeli, mégpedig közvetlenül tüszőrepedést követően és megfelelő mennyiséget meg tud termelni (ovulációtól menstruációig napi kb. 20 mg 14 napon át).

Ennyire egyszerű egyensúlytalanságra szert tennünk!

A nyugati orvoslás szerint a változókori panaszokat, melyek igen sok nőnél előfordulnak, ösztrogénhiány okozná. Ennek megfelelően kezdetben az érintetteket elsősorban szintetikus ösztrogén hormonokkal kezelték. A 70-es évek közepétől él az a felfogás, hogy szintetikus ösztrogén adása mellett az ellenható progeszteront is kell adni a szervezetnek. Sajnos azonban az akadémiai orvoslás a progeszteron esetében is csak szintetikus hormonokra ún. gesztagénekre gondol.

A női ciklus számára a két fő hormon az ösztrogén és az ez idáig kevéssé ismert progeszteron a sárgatest hormon.

A ciklus első felében az ösztrogén szintje magas, majd a második felében megfordul és a progeszteron szintje lesz magasabb. Ha nem jön létre terhesség, mindkét hormon szintje csökken és bekövetkezik a menstruáció. A méh nyálkahártya lelökődik.

A női hormonegyensúly már valamikor a harmincas évek közepén és a negyvenes évek végén felborulhat.

Ez sokféle faktortól függ, mint pl. öröklött adottságok, stressz, dohányzás de sorolhatnánk. Függ azonban attól is, hogy az adott nő szült-e már gyereket, mennyit és hány évesen. Milyen korán illetve milyen későn kezdődik a ciklusa és természetesen függ az életviteltől is. A hormonális egyensúly szorosan függ a táplálkozástól is, a mozgás mennyiségétől, a táplálékban és a levegőben lévő környezeti mérgektől. Így manapság már tudjuk, hogy a műanyag edények, melyeket olajszármazékokból állítanak elő, ún. xeno-ösztrogéneket (idegen ösztrogéneket) tartalmaznak, melyek melegítéskor (mikrohullámú sütőben is!) felszabadulnak. Szőnyegpadlók, bútorok és más dolgok, melyeket kőolajszármazékokból állítanak elő, szintén xeno-ösztrogéneket bocsájtanak ki magukból.

Az állattenyésztés során nem csak túl sok antibiotikumot adnak az állatoknak, hanem hormonokat is, elsősorban ösztrogént, hogy gyorsabb legyen a növekedés és nagyobb a vízvisszatartásuk. Sütéskor a szelet hús majdnem a felére zsugorodik össze.

A nők évtizedek óta tartó fogamzásgátló-szedése miatt az ivóvízkészletek hormonokkal szennyezettek. Mindez hormon-egyensúlytalansághoz vezet a szervezetben, ugyanis ezek az idegen- vagy xeno-ösztrogének a szervezet saját ösztrogénreceptorait elfoglalják a természetes hormonok elől, azonban más hatást fejtenek ki.

Ma már azt is tudjuk, hogy 10-15 évvel a menopauza előtt nem minden hónapban érik petesejt. Ez ún. anovulációs ciklus kialakulásához vezet. Ez azt is jelenti, hogy ezekben a hónapokban sárgatest sem képződik és így szinte semmi progeszteron sem termelődik. Mivel azonban a ciklus ennek ellenére eljön, a nők többsége észre sem veszi a hormonállapot egyensúlyában bekövetkező romlásokat, a progeszteron hiányát és az ösztrogén túlsúlyát.

Először cikluszavarok, mint túl hosszú illetve túl rövid ciklusok megjelenése, heves ciklusvérzések, mellfeszülések, alvászavarok és depresszív hangulatváltozások irányítják orvoshoz az érintettet. Mindez a petefészkek csökkenő funkcióira utal, más néven elkezdődik a perimenopauza. Ebben az időben jelennek meg a mellekben és petefészkekben a ciszták ill. a kezdődő vagy növekvő miómák a méhben. Ekkor jelennek meg a hólyagproblémák tüsszentésnél ill. köhögésnél. Ha túl kevés progeszteron áll rendelkezésre, dominál az ösztrogén mindenféle nem kívánt hatásaival egyetemben.