nőknek

férfiaknak

gyerekeknek

Egy évszázada mérnek hormonokat különböző testnedvekben annak érdekében, hogy megbízható információkhoz jussanak különböző betegségek diagnosztizálása során, vagy a páciensek egyéb állapotbeli változásairól szerezzenek tudomást. Különösen a múlt század 60-as éveiben vett nagy lendületet a mérési eljárások különösen nagy érzékenységének kifejlesztése a legkisebb hormonkoncentrációk mérésében.

Itt most csupán a szteroid hormonok mérésének analitikus eljárásaival foglalkozunk. Szteroid hormonnak azokat nevezik, melyek karakterisztikus molekula szerkezettel rendelkeznek, három hatos és egy ötös molekulagyűrűből állnak.

Ehhez tartoznak a többi között:

• Kortizol, az ún. stresszhormon
• Tesztoszteron, a férfias nemi hormon
• Ösztradiol (E2), a legerősebb ösztrogén fajta (a női nemi hormon)
• Ösztriol (E3), a legfontosabb nyálkahártya-hormon
• Progeszteron, a sárgatest-hormon
• DHEA, az androgének legfőbb képviselője

Ezeknek a hormonoknak a koncentrációja az emberi szervezetben igen alacsony. Ezért a mérési eljárások minősége igen nagy követelményeknek kell megfeleljen. Egyébként haszontalan mérési eredményekkel számolhatunk, amelyek többet ártanak, mint segítenek.

Vér és nyál mint vizsgálati anyag

A szteroid hormonok a vérben kb.95-98%-ban kötőproteinekhez kapcsolva találhatók (pl. SHBG. DBG, albumin stb.). Mivel a megkötött hormonok biológiailag inaktívak, a hormon receptorok számára így nem állnak rendelkezésre. Biológiai hormonaktivitásra csak a szabad hormonok képesek! A nyál ezeket a szabad hormonokat tartalmazza, a mérések is ezeket mutatják ki.

A nyálból történő szteroid hormonvizsgálat előnyei:

Különösen olyan hormonkoncentráció méréséhez alkalmas leginkább a nyál, ahol a hormonok koncentrációja az időben változik. Nézzük például a cortisolt. Mivel a kortizol-értékek a reggeli felébredés után a legmagasabbak, ezért szükséges az első mintát ebben az időben levenni. A kortizol-értékek változásának követése érdekében szükséges még 4, 6, 9 és 12 óra után levett próbák analizálása.

Nemcsak a mellékvesekéreg-hormonok a kortizol és a DHEA, hanem a szexuálhormonok, az ösztradiol, progeszteron és tesztoszteron, koncentrációjának mérésére is a legalkalmasabb.

A női szexuálhormonok, mint az ösztradiol és progeszteron, melyek jelentősen részt vesznek a női ciklus szabályozásában, ciklusfüggő ingadozásoknak vannak kitéve.

Egy havi ciklus során az ilyen hormonkoncentráció méréséhez is a nyálminta vétele a legalkalmasabb, mivel a minta levételét maga a páciens is bárhol, bármikor elvégezheti.

Hormonméréseket ennek ellenére, manapság még mindig vérből végeznek, ill. alkotórészeiből (szérum és plazma). A szérum a vértől centrifugálással különíthető el. A plazma ezzel szemben úgy nyerhető, hogy a vérhez, annak levétele után, véralvadás növelő anyagot adnak és így választják el a vérsejteket. A plazma tehát még számos egyéb folyékony anyagot tartalmaz. Mivel azonban csak a szabad hormonok a relevánsak, sok esetben a hormonmérés vérből ill. szérumból vagy plazmából nem igazán kifejező erejű.

Külsőleges hormonbevitel (tapasz, krém, gél, hormonspirál, vaginagyűrű) mértéke csak igen nagy mennyiségű túladagolás után mutatható ki a vérben. Ezzel szemben a nyálból való meghatározás ideális módszer a külsőleges hormonalkalmazás kontrollálására.

A vérben és a nyálban lévő hormonkoncentrációk igen nagy mértékben eltérnek egymástól.

Ezért a vérből történt hormonkoncentráció vizsgálat eredményéből nem lehet visszakövetkeztetni a nyálban lévő megfelelő hormonkoncentrációra.

A nyálból történő szteroidhormon-megállapítás a 80-as években kezdte első hajtásait nyitogatni és az orvosi kutatásoknak szárnyakat adott. A relatív nagy mennyiségű nyálszükséglet és a bonyolult elemzési eljárás (extrakció,radioaktív izotópok stb.) miatt azonban nem tudott a mindennapi rutin részévé válni. A 90-es éve végére válhatott újra aktuálissá, ugyanis a közbenső időben a nyálanalitika fejlesztése nagy haladást ért el.

A nyálanalízis mint diagnosztikai eljárás Magyarországon még szinte ismeretlen. Pedig mint az orvos, de a beteg számára is jelentős előnyökkel bír.

A mérések pontossága

Szinte elképzelhetetlenül kicsiny koncentrációról van szó, amelyet az alábbi példával szeretnénk érthetővé tenni:

Képzeljük el, hogy egy kockacukrot egy csésze kávéban feloldunk és a kávét elfogyasztjuk. Ezután fogjuk a csészét (benne azzal a cseppnyi kávémaradékkal a csésze a falán) és egy olimpiai méretű (50 m hosszú, 20 m széles és 2 m mély) úszómedencében kiöblítjük. A medence vizének alapos összekeverése után, bármely helyen, vegyünk egy csepp mintát, hogy egy korszerű elemzési eljárásnak vessük alá (pl. a nyálvizsgálat). Ez a vízcsepp körülbelül1 pg cukrot tartalmaz, melyet még mindig biztonságosan ki tudunk mutatni eljárásunkkal a vízből. Ezt azután még akkor is ki lehet biztonságosan mutatni, ha a vízhez kilószám más, kémiailag hasonló anyagot adunk, ugyanis a vizsgálati eljárások igen nagy specifitást mutatnak. Ez a példa arra volt hivatott, hogy egy mai korszerű orvosi labor analitikai lehetőségeit mutassa be. Ezekkel a koncentrációs értékekkel van dolgunk akkor is, ha hormonértékeket nyálból szeretnénk kimutatni. Ilyen extrém alacsony hormon koncentráció esetében azonban van egy sor igen fontos biztonsági előírás a próbák levételekor, melyek azért szükségesek, hogy az eredmények megbízhatóak legyenek.

Mintavétel

Melyek azok a tényezők, amelyek befolyásolhatják a nyálteszt eredményét?

A nyálvizsgálat során (mint a vér esetében is) különböző mérési eredmények vannak attól függően, hogy a mintavétel éhgyomorra vagy táplálkozás után készült. A hormontartalmú élelmiszerek (pl. tej vagy tejtermékek, szója vagy más hüvelyesek, főzelékfélék, amelyek diosgenin tartalmuak mint pl. az uborka) komoly mértékben képesek befolyásolni a mérési eredményeket. Még nem tisztázott teljesen, hogy az egyes élelmiszerek milyen módon befolyásolják a teszteket. Mielőtt nyálmintát vennénk, legalább tiszta vízzel alaposan öblítsük ki szánkat. Ha a táplálékbevitellel a hormonértékek megnövekednek, akkor tudjuk legalább, hogy a hormonfelvétel és–átalakítás a szervezetben működik. Egészen más az, ha a szájzugban maradt pici tejmaradvány a mérési eredményeket a magasba löki.

Ugyanez érvényes a hormontartalmú gyógyszerek fogyasztására is, hiszen természetesen ezeknek szignifikáns befolyása van a hormon meghatározásra. Ha a gyógyszerbevétel elkerülhetetlen, akkor azt mindenképpen a napi jegyzőkönyvben rögzíteni kell. Ugyanígy figyelembe kell venni azt is, ha valaki hormonspirált, tapaszt, gyűrűt stb. használ. Sok nő nincs is tisztában azzal, hogy szervezetébe ezekkel a „hormonhordozókkal” folyamatosan hormont juttat be.

A nyál mennyisége, vizsgálati célból történő gyűjtésekor, 1 – 1,5 ml (hab nélkül) kell legyen.

Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy vér ne kerüljön a nyálmintába. Mint azt már korábban említettük, a vér hormonkoncentrációja mintegy 100-szorosa a nyálénak, ezért már igen csekély vér a nyál analízisét meg tudja hamisítani. Ügyeljünk arra, hogy a nyálminta mindig színtelen maradjon. Az elszíneződés bármely formája kritikus lehet; különösen a piros elszíneződést kell feltétlenül kerülni. Egy parányi piros elszíneződés miatt már a mintát meg kell semmisíteni. A kis tartályt öblítsük ki tiszta vízzel, várjunk 10-15 percet, majd ismételjük meg a mintavételt.

A nyálminta stabilitása

A vérmintákról tudjuk, hogy azok relatíve instabilak. Fontos a folyamatos hűtésük és a lehető leghamarabb a laborba kell, hogy kerüljenek. Ugyanakkor a nyálminták esetében ez sokkal egyszerűbb. A nyálminták igen jól eltarthatóak. Normál szobahőmérsékleten is egy hétig megőrizhetők, da akár nyári hőmérséklet mellett is postán el lehet a laborba küldeni. Bár a nyálminta tartóssága nem kritikus, mégis a postázásig ajánlatos hűtőszekrényben tárolni az esetleges bakteriális elfertőződés elkerülése végett.